Az éjszaka sárkányai

Mit lehet szeretni egy nőn? Szerethetetlenségét. Hogy életében mindent odaadott és mindent elveszített. Egy nőn, aki mint az alvajáró, a sötétkék ég sarló-holdja alatt mászkál a tetőn, egyensúlyozva lét és nemlét között. Aki keresi az apját, ki volva-sose volt, léve-sose lett, aki után epedett ez a leány-szeretet. Mi apák sose tudjuk meg, mennyire szerettek minket a lányaink…

Így minderről e lyukasórában megjelent „lány-novellákban” olvashattunk a vallomás törött hegedűjén, a nyirkos lány-ujjak húrfogásán bukdácsoló és fájdalmas dallamokban. Amikor a holdjáró balatoni éjszakákon a lány visszalopódzik nagyanyja selymes brokátjai közt kongató gyerekkori órákhoz, édesanyja eltemethetetlen teteméhez és betegségéhez, vergődő, de megadó szerelmeinek titokzatos helyszíneihez, egyetlen lányába kapaszkodó, már-már hisztérikusan szeretett hálószobájához, mint el nem követett bűnök régi tettese, aki föloldást és föloldozást akar, akár azon az áron is, hogy mezítelenül lássék egy nyomtatott könyv lapjain vagy a holdkóros éj tetőinek imbolygó csolnakján.

Gyurkovics Tibor